Diabetes mellitusban szenvedő magas vérnyomás elleni gyógyszerek.
A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél Kialakulására mind diabetes mellitusban szenvedő magas vérnyomás elleni gyógyszerek mind 2-es típusú cukorbetegek esetében számíthatunk. Jól ismert, hogy a hipertónia és a diabetes mellitus együttes előfordulása a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás jelentős növekedésével jár együtt.
A cukorbetegek életminőségét és életkilátásait a diabeteshez társuló késői szövődmények határozzák meg.
HÍRKATEGÓRIÁK
A cukorbetegség és a hipertónia együttes előfordulásának következménye, hogy a késői szövődmények korábban és súlyosabb formában magas vérnyomás kezelés az USA-ban elő.
A diabeteshez társuló hipertonia kezelésének célja a vaszkularis szövődmények trimetazidin magas vérnyomás esetén. Hatékony kezelést csak akkor tudunk elérni, ha a kardiovaszkularis betegségek egyéb rizikótényezőit is kezeljük.
Ezek közé tartozik a testsúly kontrollálása, a koleszterin és a triglicerid, a HDL koleszterin szint csökkentése, a dohányzás elhagyása stb. Az európai ajánlás, renalis érintettség esetén a szisztolés vérnyomás Hgmm alatti beállítását javasolja, amennyiben ezt a beteg tolerálja és a renális funkciók ellenőrzése biztosított. A túlzott vérnyomáscsökkentés kerülendő, mert annak hátrányos hatásaival kell számolnunk. Nem farmakológiai kezelés Ismerve a hipertónia és túlsúly kapcsolatát a nem farmakológiai kezelésnek elsősorban a testsúlyfelesleggel rendelkező 2-es típusú cukorbetegeknél van alapvető jelentősége.
A cukorbetegeknél észlelhető hipertónia kezelésének jellegzetessége, hogy monoterápiával csak rövid ideig s az esetek kis hányadában lehet sikert elérni. Általánosságban véve igaz az, hogy e betegcsoportban a kórlefolyás során csak a kombinált antihipertenzív kezelés a célravezető, egyes vélemények szerint ezért a kombináció már indokolt lehet a kezelés első lépcsőjében is 5. Elsőként választandó gyógyszerek diabeteszes hipertoniás, illetve albuminuriás diabeteszes betegek esetében a renin-angiotenzin rendszert RAS gátló antihipertenzív szerek, az angiotenzin konvertáz enzim ACE -gátlók vagy az angiotenzinreceptor blokkolók ARB.
Az angiotenzin-II szervezetünk egyik legerősebb vazokonstriktor vegyülete, képződésének a gátlása a vérnyomás csökkenésével jár. Diabetes mellitusban szenvedő magas vérnyomás elleni gyógyszerek a nátrium renalis visszaszívódása, ami további vérnyomáscsökkenéshez vezet.
Cukorbetegekben fontos körülmény, hogy az ACE-gátlóknak nincs kedvezőtlen anyagcserehatásuk. Ha mellékhatás köhögés miatt függesztjük fel az ACE gátló kezelést angiotenzin II-receptor antagonisták adása lehet az első választandó gyógyszer.
Angiotenzin-II nemcsak a konvertáz enzim segítségével, hanem egyéb szöveti enzimek hatására is keletkezik éppen ezért az ACE-inhibitorok enzimgátló hatása soha nem teljes. Az angiotenzin-II az angiotenzin-I receptorokon fejti ki vérnyomásemelő és hormonális hatásait, így ezen diabetes mellitusban szenvedő magas vérnyomás elleni gyógyszerek blokkolása teljesebb körű angiotenzin-II-gátlást jelent. Ha az ACE-gátló- ill. ARB monoterápia hatása nem kielégítő, calcium csatorna blokkolókkal, vagy kis dózisú tiazid típusú diuretikumokkal egészíthetők ki.
A kalciumcsatorna-blokkoló szerek specifikusan a sejtmembrán kalciumcsatornájának a működését gátolják, ezáltal csökken a sejtbe jutó kalcium mennyisége. A kalciumcsatorna-blokkoló szerek több hatástani csoportba sorolhatók. A dihidropirodinek alaptípusa a nifedipin, a benzotiazepinek alapvegyülete a diltiazem, a fenil-alkilamin származékok fő képviselője pedig a verapamil.
Napjainkban a magas vérnyomás tartós kezelésére a hosszú hatástartamú dihidropiridin és a fenil-alkilmin származékokat alkalmazzuk. A dihidropiridin csoportba sorolt vegyületek jelentősen különböznek egymástól, ezeket generációs beosztással jellemezzük.
Az első generációs készítményeket rövid hatástartamuk, kifejezett mellékhatásaik miatt nem használjuk. Klinikai használatra elsődlegesen a 3. A lercanidipin reverzibilis módon gátolja a sejtmembránban lévő feszültség függő L-típusú calciumcsatornákat, megakadályozva a calcium beárámlást, vérnyomáscsökkentő hatása — hasonlóan más dihidropiridinekhez — perifériás értágító hatásából adódik.
Egyedi tulajdonsága kifejezett vazoszelektivitása, terápiás adagban a kardiomyocytákra nem hat.
Ennek következtében negatív inotrop hatása enyhe, nem okoz ingerületvezetési zavart és szívfrekvencia változást. A lercanidipin kifejezett lipofil tulajdonságú, bár szérum felezési ideje 8—10 óra, a sejtmembránban akkumulálódva fokozatosan szabadul fel. Ez magyarázza a lassú, reflex tachycardiát nem okozó hatáskezdetet és az egyenletes, hosszan tartó hatást, mely lehetővé teszi a napi egyszeri adagolást.
A kalciumantagonista kezelés elhagyásának egyik leggyakoribb oka a bokaoedema. Fontos kiemelni, hogy a lercanidipinnek sokkal kisebb az oedema keltő mellékhatása, mint a többi 3. A prospektív, randomizált, kettősvak COHORT vizsgálatban 12 hónapos lercanidipin terápia napi 10 mg mellett a betegek 9 százalékánál, míg napi 5 mg amlodipin kezelés mellett a betegek 19 százalékánál jelentkezett alsóvégtagi oedema. A ZAFRA vizsgálat során hypertoniás, krónikus vesebetegek esetében egészítették ki a RAS gátlót tartalmazó antihypertenzív kezelést lercanidipinnel.
A terápia szignifikáns vérnyomáscsökkentés mellett jól tolerálható volt, boka oedema egy betegnél sem jelentkezett. A lercanidipin így olyan beteg esetében is megpróbálható, akiknél más dihidropiridin kezelés mellett mellékhatás jelentkezett. A lercanidipin nephroprotektiv hatás tekintetében is kiemelkedik a többi calciumantagonista vérnyomáscsökkentő közül.
A többi calciumcsatorna-blokkoló, így az amlodipin is a vesében a preglomeruláris afferens arteriolákban okoz vazodilatációt, az efferens arteriolákban nem, így a glomeruláris kapilláris nyomás emelkedik.
A lercanidipin ezzel szemben mind az afferens, mind az efferens arteriolákat tágítja, ami az glomeruláris nyomás és proteinuria csökkenését eredményezi.
Adatok szólnak a lercanidipine antioxidáns kapacitást fokozó és kognitív funkciót javító hatása mellett is Kardiovaszkularis szempontból veszélyeztetett egyéneknél, vagy ahol az előző szerek mellékhatásuk miatt nem adhatók, a béta-blokkolók adása kerül előtérbe. A béta-receptor gátlók között különbségek mutatkoznak annak függvényében, hogy szelektív hatásúak-e, rendelkeznek-e intrinzik szimpatomimetikus aktivitással ISAaz alfa receptorokat is érintő hatással, vagy sem.
A donepezil hatása a glikémiás kontrollra II. Típusú cukorbetegekben
A legkifejezettebb vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal a kettős, alfa- és szelektív bétareceptor-gátló, direkt vazodilatator hatású szerek rendelkeznek. Ebbe a csoportba soroljuk a nebivololt is, amely markáns bétareceptor-szeletivítás mellett vazodilatációt elősegítő és antioxidáns tulajdonságával is kitűnik. A nebivolol anyagcsere-semlegessége miatt előnyös lehet cukorbetegekben. Különösen előnyös a kettős hatású béta és alfa blokkolók használata.
A béta blokkolókat perifériás érbetegségben kerülni kell. Perifériás érbetegben és vesebetegségben szenvedő cukorbeteg hipertóniások kezelésénél azok az újabb generációs dihidropiridin típusú calcium csatorna blokkolók adása kerülhet előtérbe, melyek kiegyenlített értágító hatásuk miatt a veseműködésre jótékony hatásúak és szívfrekvencia csökkentő hatásuak. Ischaemiás szívbetegség fennállásakor, különösen akut myocardialis infarktust követően az ACE-gátló és kardioszelektív béta-receptor-blokkoló, valamint hosszú hatású dihidropiridin típusú kalciumantagonista és kardioszelektív béta-receptor-blokkoló kombinációja ajánlható.
A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél
Amennyiben szívelégtelenség is fennáll az ACE-gátló és kálciumantagonista mellett nélkülözhetetlen diuretikum szerepeltetése is a kombinációban. Összefoglalás A hypertonia és a cukorbetegség együttes előfordulása gyakori. Cukorbetegekben a hypertonia megfelelő kezelése a makro- és a mikrovaszkuláris szövődmények csökkenését eredményezi.
Cukorbetegek esetében általában kombinációs antihypertenzív kezelés szükséges, melynek a RAS gátló szerek alapvető részei. A kombináció további tagjaként a caciumcsatorna-blokkolók hatékony, széles körben használt szerek. Ezen csoporton belül kiemelhető a 3. Irodalom 1. A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnőttkorban — A Diabetes mellitusban szenvedő magas vérnyomás elleni gyógyszerek Diabetes Társaság szakmai irányelve, Diabetelogia Hungarica 22 Suppl 1
