Az amlodipin hatékonysága magas vérnyomásban

Az amlodipin és a valsartan fix dózisú kombinációjának előnye Ruilope tanulmánya, amelyet a Vascular Health and Risk Management közölt, az amlodipin kálcium antagonista  és a valsartan angiotenzin II receptor blokkoló fix dózisú kombinációival kapcsolatban felgyűlt tapasztalatokról számol be.

Vérnyomásproblémák esetén a gyógyszerek pontos szedése kulcsfontosságú a beteg általános állapotának normalizálásához.

A magas vérnyomás a kardiovaszkuláris és a vesebetegségek elsődleges kockázati tényezője, és világszerte a vezető halálok.

Gyógyszerekkel azonban nagyon hatékonyan kezelhető, és megelőzhetők szövődményei: a stroke, a szívinfarktus, a szívelégtelenség és a vesefunkció romlása.

Igen hatásos és széles körben használt vérnyomáscsökkentő szerek a kálcium antagonisták CA és a renin-angiotenzin rendszer gátlószerei, köztük az angiotenzin II receptor blokkolók ARB. Ismert azonban, hogy bármilyen hatásmechanizmusú gyógyszert alkalmazzanak is, monoterápia esetén a betegek jelentős része nem reagál megfelelően a terápiára, ezért az esetek többségében kombinált kezelésre van szükség.

Ha a betegek egyetlen tabletta bevételével kaphatnak két, különböző támadáspontú gyógyszert, ez elősegíti terápiahűségüket; ezért érthető, hogy egyre nagyobb az az amlodipin hatékonysága magas vérnyomásban a vérnyomáscsökkentő szerek fix dózisú kombinációi iránt. Az amlodipin vazodilatátor hatása a kálciumcsatornák blokkolásának tudható be az erek izomsejtjeiben, ami megakadályozza a sejtekbe történő kálciumbeáramlást.

Hatása szelektív, a szívizomsejtek működését gyakorlatilag nem befolyásolja. A hatás lassan alakul ki és tartós; a plazmakoncentráció 6 órával a bevétel után éri el maximumát, és 35 óra alatt csökken a felére.

A valsartan hatástartama rövidebb: a bevételt követően 3 óra múlva mérhető a maximális plazmakoncentráció, ami 6 óra alatt feleződik. Vazodilatátor hatásuk ellenére tartós szimpatikus hiperaktivitást pl.

Az amlodipin és a valsartan fix dózisú kombinációjának előnye

Mindkét szer csökkenti a magas vérnyomás okozta morbiditást és az amlodipin hatékonysága magas vérnyomásban. Emellett jól tolerálhatók: a valsartannak nincs mellékhatása, az amlodipin dózisfüggő mellékhatásai — kipirulás, bokatáji ödéma, fejfájás, szívdobogás — pedig általában csak a kezelés kezdetén jelentkeznek.

Az amlodipin-valsartan fix dózisú kombinációinak amlodipin: 5, illetve 10 mg; valsartan: mg   alkalmazása egy újabb, 8 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban kifejezetebben csökkentette a vérnyomást, mint bármelyik szer önmagában alkalmazva. A kombináció nem csökkentette a kezelés tolerálhatóságát.

Gyógyszerhatás[ szerkesztés ] Vérnyomáscsökkentő hatását az erek simaizomzatának direkt relaxálása révén fejti ki. Antianginás hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert, a teljes iszkémiás terhelés csökkenése valószínűleg két hatásra vezethető vissza; Tágítja a periferiás arteriolákat, és ezáltal csökkenti a teljes periferiás ellenállást. Mivel nem okoz reflextachikardiát, a szívizom energiafelhasználása és oxigénigénye csökken. Feltehetően tágítja a fő koszorúereket és a mikroereket coronaria arteriolákat mind az egészséges, mind az iszkémiás területeken. Az erek tágulása növeli a szívizomzat oxigénellátását a koszorús erek kóros összehúzódása esetén Prinzmetal vagy variáns angina.

Emellett a kombináció adagolása esetén jóval ritkábban alakult ki bokatáji ödéma, mint az amlodipin önmagában történő adásakor. Korábbi hasonló, többezres beteglétszámú vizsgálatok során is hasonló eredményekre jutottak.

Mielőtt bármilyen gyógyszert elkezdene szedni, beszélje meg kezelőorvosával vagy gyógyszerészével. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az Amlodipin Sandoz tabletta befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A kezelés alatt jelentkező hányinger, szédülés, fáradtság vagy fejfájás esetén, ne vezessen gépjárművet és ne kezeljen gépeket, azonnal keresse fel kezelőorvosát.

Emellett, szemben az elterjedt véleménnyel, amely szerint az idősebbek rosszabbul tolerálják a vérnyomáscsökkentő kezelést, a kombinált terápia alkalmazásakor ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalták. Összefoglalva: a fix dózisú kombinált amlodipin-valsartan kezelés hatékonyabb a monoterápiáknál és jobban tolerálható, mint a valsartan kezelés, ezért alkalmazása ésszerűnek és minden tekintetben előnyösnek látszik.

Weisz Júlia.